Ebben a kicsiny hazában olyan mély megosztottságot tapasztalunk, hogy az már szinte kézzelfogható fájdalomként jelentkezik.

Benkő Nóra és csapata a Romazuri Cigány Művészeti Napok keretében arra törekszik, hogy bepillantást nyújtson a roma kultúra gazdag és sokszínű világába. Ezzel az eseménnyel céljuk, hogy a résztvevők számára élményszerűen bemutassák a roma hagyományokat, művészeteket és életstílust, amely tele van színekben és érzelmekben gazdag elemekkel.

Egy végletekig tagolt országban milyen ereje lehet egy különböző csoportokat összehozó fesztiválnak? Miért olyan fontos újra közösségi találkozásokra csábítani az embereket? Miért fontos egy átpolitizált kultúrában színházba járni? Benkő Nóra ezeket a kérdéseket érintve mesél a Romazuri ötletéről, a Városmajori Szabadtéri Színpad missziójáról és a jótékonysági ügyről, amit a fesztivál mellé megálmodtak. A kulturálisan színes, élettel teli, pezsgő, de mégis új perspektívákat kínáló esemény egyet kér: gyere közelebb és ismerj meg minket!

A Romazuri ötlete egy különleges inspirációból született, amely a romák gazdag kultúrájának és hagyományainak ünneplésére irányult. Az esemény célja, hogy összekapcsolja az embereket, és lehetőséget adjon a romák művészetének, zenéjének és gasztronómiájának megismerésére. A rendezvény megszervezésének hátterében az a vágy állt, hogy a közösség tagjai és az érdeklődők egyaránt egy felejthetetlen élményben részesüljenek, ahol a sokszínűség és a kreativitás dominál. Ebből a célból indult el a Romazuri, hogy hidat építsen a kultúrák között és erősítse az összetartozást.

Minden évben van egy különleges ügy, amelyet szívügyünkként kezelünk, és ennek köré építjük programjainkat. Ez számunkra egyfajta küldetés, és idén a közelítés éve lesz. Célunk, hogy minden szinten foglalkozzunk ezzel a témával, beleértve a negatív következményeit is, hogy láttassuk, milyen pusztító hatással bír, amikor egy közösséget felülről próbálnak szétszakítani. E köré a gondolat köré szervezzük az "Igazság gyertyái" című előadásunkat a Városmajorban, valamint a tehetséggondozó programunkat a Kristály Színpadon.

A Romazuri is ebbe a sorba illeszkedik be: közelítsünk egymáshoz - romák és nem romák. A közelítésnek viszont mindig az az elsődleges lépése, hogy megismerjük a másik embert, az adott kultúrát. Nem mondunk úgy véleményt, hogy nem ismerjük, csak hallottunk róla.

Ez adta az ötletet a Danis Lídia roma származású színésznővel (és a fesztivál háziasszonyával) készült plakátkampányunkhoz is: olyan fotósorozatot csináltunk, ami azt sugallja a külső szemlélőnek, hogy gyere közelebb, nézz a szemembe, ismerj meg. Ráadásul mindig a zenét kötjük a roma kultúrához, de ha már roma fesztivál, akkor azt szerettük volna, hogy ne csak zene legyen, hanem színház, kiállítás, tánc, divatbemutató, pódiumbeszélgetés, gasztronómia is.

Amikor első alkalommal találkoztam ezzel a programmal, azonnal eszembe jutott, milyen izgalmas lehetőség nyílik a roma kultúra felfedezésére. Ugyanakkor gyorsan realizáltam, hogy mennyire lényeges, hogy a roma közösség tagjai maguk képviseljék saját identitásukat, és szabadon megosszák velünk mindazt, ami a kultúrájuk mélyén rejlik. Fontos, hogy büszkén álljanak ki értékeik mellett, és lehetőséget kapjanak arra, hogy valódi arcukat mutathassák meg a világnak.

Valóban, ez a folyamat kölcsönös, és éppen ezért mindenki számára nyitott: romák és nem romák egyaránt részt vehetnek benne. Sokan a kedvenc művészeik koncertjeire vágyakoznak, hogy élőben élvezhessék a zenéjüket, míg másokat az edukatív beszélgetések vonzanak. Ezek a diskurzusok olyan lényeges témákat érintenek, mint az örökbefogadás, a vegyes házasságok, vagy a roma hagyományok, amelyekről közösen érdemes elgondolkodni.

Egy különleges Márai estem volt, amikor még színésznőként tevékenykedtem. Ezen az estén a Füveskönyv fejezeteit adtam elő, miközben Baranyi Zoltán varázslatos hegedűjátéka kísért. A produkcióval számos helyszínt bejártunk, és rengeteg élménnyel gazdagodtam. Sok időt szenteltünk a beszélgetéseknek is, ahol Márai gondolatait és a művészet mélységeit fejtegettük…

A kultúra régen valóban olyan híd volt, amely összekapcsolta az embereket és közösségeket, azonban az utóbbi időszak eseményei és a kultúra politikai színeződése miatt ez a funkció megváltozott. Ma már nem csupán esztétikai vagy szórakoztató élményként tekintünk rá, hanem sokszor viták és ideológiai összecsapások színterévé vált. A kérdés, hogy lehet-e párbeszédet indítani a kultúra mentén, rendkívül fontos. Szerintem igen, de ehhez új megközelítésekre van szükség. A kultúra képes lehet arra, hogy közös nevezőt találjon, ha az emberek hajlandóak nyitott szívvel és elmével megközelíteni a másik nézőpontját. Esetleg érdemes lenne a kulturális eseményeket és diskurzusokat olyan platformokká alakítani, ahol a különböző vélemények szabadon megjelenhetnek, és ahol a párbeszéd nem a konfliktusra, hanem a megértésre és a közös értékek keresésére fókuszál. Együttműködések, közös projektek és interaktív események révén a kultúra újra összekapcsolhatja az embereket, bár a politikai klíma változása miatt ez nem lesz könnyű feladat. A lényeg, hogy a kultúra ne csupán a megosztottság eszköze legyen, hanem a közös jövőnk építésének alapköve.

Én nagyon-nagyon sajnálom, hogy erről egyáltalán beszélni kell, mert szerintem a művészetnek mindig is a politika fölött kell állnia. Egy művésznek igenis inkább azt kell mondania, hogy "ne haragudj, de ilyen hétköznapi dolgokkal én nem foglalkozom, mert éppen Shakespeare-t vagy Csehovot elemzek", de most már a hétköznapjainkat rombolják szét, szinte nem lehet nem beleállni. Éppen ezért a fókusz is eltolódott: a politikai tartalmakat fogyasztják, olvassák, nézik az emberek, ahelyett, hogy megnéznének egy Fellinit vagy színházba mennének.

A politika mára a cirkuszi előadások színterévé vált, elvonva a figyelmet a kultúra valós értékeiről. Fedezzük fel az ország minden szegletét, és nézzük meg a határon túli magyar színházakat is, hogy egyetlen fontos műhely vagy fesztivál se maradjon észrevétlen. Célunk, hogy rátaláljunk azokra az értékes előadásokra, amelyek valóban megérintenek minket. Amikor végre rábukkanunk egy olyan kiváló darabra, ami a lelkünkhöz szól, már nem számít, milyen szél fújta, kik hozták létre; csak az számít, hogy az valóban hiteles és művészileg értékes alkotás.

A Kőműves Kelemen című előadást nálunk Alföldi Róbert rendezésében láthatjuk. A sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy számára ez a mű a folyamatos alkotásról szól: dolgozunk, küzdünk, mégis mindig valami miatt összeomlik az, amit létrehozunk. Minden erőnket beleadjuk, de úgy tűnik, ez mégsem elegendő.

A Romazuri programját összerakva mi mentén választottad ki a művészeket?

Számos szempontot mérlegeltünk. Először is, lényeges, hogy ki az, aki lelkesedéssel és elkötelezettséggel áll az ügy mellé, és akinek a hozzáállása valódi értéket képvisel. Ez kulcsfontosságú, hiszen az igazi szenvedély és elhivatottság képes inspirálni másokat is. Emellett arra is törekedtünk, hogy a különböző kulturális műfajokat széles palettán bemutathassuk, ezzel elérve a lehető legszélesebb közönséget és gazdagítva a kulturális élményt.

- például a Tarnabodi Csillagfény Gyermekkórus vagy a Várkonyi Csibészek. Így hozzuk helyzetbe a Független Színházat, bemutatják a nagyon is megrendítő és fontos Kaméleonlányt és Emberevőket. Emellett olyan híres embereket kértünk föl, akik örömmel használják fel a hírességüket arra, hogy az ügyünk mögé álljanak. Így lett Stahl Judit a Romazuri fővédnöke, emellett ő moderálja majd a pódiumbeszélgetéseket.

Judit Gáspár izgalmas beszélgetéseket folytat majd Beával a roma hagyományok mélyebb megértéséről, Kökény Attilával és feleségével a roma házasságok sajátos világáról, valamint Danis Lídiával a pályafutásának kiemelkedő pillanatairól. A gasztronómia világából Mautner Zsófi csatlakozik hozzánk, hogy megossza tapasztalatait, és a zenei színpadon pedig Snétberger Ferenc és Bangó Margit varázsolják el a közönséget, ami valóban különleges megtiszteltetés számunkra.

Milyen elemekből tevődik össze az a jótékonysági kezdeményezés, amelyet a rendezvényhez kapcsolódóan megálmodtatok?

Szeretnénk az egyik, Romazurin fellépő csapatot kiemelten segíteni a közönségünkkel együtt, ezért a fesztivál kezdetéig megszavaztatjuk a nézőinkkel, ki legyen a szerencsés kiemelt. Annak a misszióját, munkáját, akit megszavaz a közönség, kihangosítjuk abban a három napban. Azokat a szervezeteket, akik a roma tehetséggondozással, a cigány kisebbség életének jobbításával foglalkoznak a Kristály Színtér oldalán lehet megismerni és voksolni arra az alapítványra, akinek munkájával, céljaival a leginkább azonosulni tudnak. Július 4-én, a fesztivál megnyitóján hirdetünk győztest, és elindítjuk a gyűjtést is.

Nyáron a Városmajori Szabadtéri Színpad különleges jelentőséggel bír Budapest kulturális életében. A főváros vibráló, dinamikus művészeti szcénája igazán páratlan élményeket kínál.

Úgy vélem, hogy lelki táplálék nélkül könnyen elveszíthetjük emberi mivoltunkat, és csupán gépekhez hasonló lényekké válunk. Az emberi létezés szépsége abban rejlik, hogy nem csupán a materiális értékek és a pénz határoznak meg minket, hanem van valami mélyebb és magasabb rendű, ami összekapcsol bennünket.

Ez kiszabadít minket abból az elszigeteltségből, amelyet a gép vagy a televízió előtt töltött idő okoz. A színház nem csupán szórakoztat, hanem elgondolkodtat, néha felráz, és boldogsággal tölti el a lelkünket – mindez pedig az érzelmeink mélyén hat.