"A színpad egy olyan varázslat, amelyről képtelen vagyok lemondani." - Molnár Tamás a Popfilter Live eseményén.

Egy fesztivál mindig tartogat meglepetéseket – és ezúttal sem volt ez másképp. Sajnos a mai epizód videófelvétele technikai problémák miatt nem sikerült, de a hanganyag – az első néhány perc kivételével – megmaradt. A színpad körül összegyűlt közönség reakciói alapján egyértelművé vált, hogy Tamás őszinte gondolatai sokak számára értékesek lehetnek. Ezért úgy döntöttünk, hogy a felvételt így is közzé tesszük.

Molnár Tamás több mint 20 éve meghatározó szereplője a magyar könnyűzenének, ezalatt pedig számos arcát láttuk már. Adta hát magát a kérdés, hogyan lehet ennyi idő alatt végig hitelesnek maradni, amire Tamás így válaszolt:

A hitelesség fogalmát szerintem gyakran félreértelmezik. Sokak szerint a hiteles az, aki állandó és konzekvens, azonban én másképp látom. Azt tapasztalom, hogy a hitelességet sokszor a stabilitással azonosítják, például ha egy zenekar, mint a Tankcsapda, évtizedeken át megőrzi punk identitását, akkor azt mondják, hiteles. De mi van akkor, ha a zenekar kilép ebből a keretből? Azonnal elveszíti a „hiteles” címkét, pedig szerintem a valódi hitelesség éppen a változásban rejlik. Nem szeretjük, ha a szót így értelmezik, mert szerintem az a valódi hiteles, aki a jelenlegi életszakaszát tükrözi a kifejezésében vagy a művészetében. Például, amikor az emo korszakomban írtam a legérzelmesebb rockballadáimat, akkor az hiteles volt számomra. Ha pedig a jetlag hatására svéd DJ-ként képzelem el magam, és a repülőgép-pilóta álmokkal játszom, akkor olyan zenét fogok alkotni, ami ennek a hangulatnak felel meg. Ez nem csökkenti a hitelességemet; valójában hiteltelen lenne, ha próbálnám megőrizni az emós imidzsemet, miközben teljesen más világban élek. A hitelesség számomra tehát nem a konzisztenciáról, hanem a személyes igazságról szól, ami folyamatosan fejlődik és változik.

Tamás már nyolc éve él absztinens életmódot, és bátran osztja meg tapasztalatait a függőségről. A Popfilter Live színpadán is felmerült ez a fontos téma, ahol elmondta, miért választotta a józanság útját. Szívhez szólóan mesélt arról, hogy milyen mély hatással volt rá a döntése, és hogyan formálta át az életét.

"Azért döntöttem úgy, hogy megállok, mert nem kívántam, hogy a kimerültség legyűrjön. Még inkább a megőrülést akartam elkerülni, ezért választottam a megpihenést."

Teljesen világos, hogy önző motivációk vezettek abban az időszakban, amikor még nem voltam empatikus típus. Aki akkoriban ismerhetett, tudja, hogy nem volt bennem semmiféle hajlandóság arra, hogy másoknak segítsek. Sőt, ha valaki megkeresett ezzel kapcsolatban, gyakran könnyedén kibújtam a szorult helyzetből. Azonban ahogy elkezdtem megváltozni, úgy a szociális érzékenységem és az empátiám is fejlődésnek indult. Most, amikor azok az emberek keresnek meg, akik hasonló problémákkal küzdenek, nyitott vagyok feléjük, és igyekszem segíteni, persze a saját határaimon belül. A legmeglepőbb számomra, amikor olyan visszajelzéseket kapok, mint például: "A te történeted nagyon inspiráló volt, mert láttam, hogyan élted meg mindezt, és már három hónapja nem iszom," vagy "Két éve nem nyúltam drogokhoz." Ezek a reakciók lenyűgöznek, és hihetetlenül boldoggá tesznek, sőt, titokban egy kis büszkeséget is érzek magamban.

A függőséggel kapcsolatosan gyakran merül fel az a dilemmája az egyéneknek, hogy miként és mikor érhetik el a teljes szabadság érzését józan állapotban, különösen azok számára, akik korábban tudatmódosító szerekhez folyamodtak e cél elérése érdekében.

"Az addikció feldolgozásában vagy az azzal való küzdelemben talán az lehet az egyik legnehezebb pillér, hogyan találod meg magad józanul az élők között. Nekem azért volt borzasztó nagy szerencsém, mert nem kellett újraértelmeznem magam, hanem azt kellett csinálnom, amit gyerekkorom óta a legjobban szeretek - ez nyilván a zene, meg minden, ami ezzel jár. Én ebben abszolút felszabadult tudok lenni, a színpadon nem érzek gátakat. Semmihez nem tudom hasonlítani azt az érzést, de az biztos, hogy ez is okoz egyfajta függőséget. Viszont ez olyan addikció, olyan szer, amiről nem tudnék és nem is akarok leszokni."

Ha érdekel, mit vélekedik Tamás az alkoholra vonatkozó élményeiről, és hogy megbánta-e valaha a múltbéli döntéseit, valamint hogy szerinted könnyebb-e manapság zenészként érvényesülni, mint két évtizeddel ezelőtt, akkor érdemes meghallgatnod a teljes interjút!