A mélyvénás trombózis (MVT) diagnózisa és kezelése - WEBBeteg A mélyvénás trombózis egy komoly állapot, amely a mélyvénákban kialakuló vérrögök miatt alakul ki, s ha nem kezelik időben, súlyos szövődményekhez vezethet. A diagnózis felállítása általában k

A mélyvénás trombózis kezelésének elsődleges célja a vérrög növekedésének és leszakadásának megakadályozása, annak feloldódásának elérése, a későbbiekben pedig a trombus ismételt kialakulásának megelőzése. A terápiára gyógyszerek, műtéti megoldások és gyógyászati segédeszközök is rendelkezésre állnak.

A mélyvénás trombózis diagnózisának megállapításához orvosa számos kérdést fog feltenni a tünetekkel kapcsolatban. Ezen kívül alaposan meg fogja vizsgálni, hogy tapasztal-e duzzanatot vagy nyomásérzékenységet, valamint figyelmet fordít arra is, hogy a bőr elszíneződött-e. A trombózis kialakulásának kockázata alapján orvosa különböző vizsgálatokat javasolhat, amelyek segítenek a pontos diagnózis felállításában.

A mélyvénás trombózis kezelésének legfőbb célja, hogy megakadályozza a vérrög további növekedését, ezzel csökkentve a kockázatot, hogy a rögből származó darabkák a tüdőbe jutva embóliát okozzanak. Az elsődleges terápia után a hangsúly a mélyvénás trombózis újbóli megjelenésének megelőzésére helyeződik. A kezelés során több lehetőség is rendelkezésre áll:

A mélyvénatrombózis kezelésére használt gyógyszerek közé tartoznak a különböző antikoagulánsok, amiket néha vérhígítónak vagy véralvadásgátlónak is neveznek. Ezek csökkentik a vér alvadásképességét. A véralvadásgátló gyógyszereknek több típusa ismert. Azt, hogy az adott páciens melyiket kapja, szakorvos hivatott eldönteni, két szervezetet összehasonlítani nem érdemes. A választott kezelés függ a kórtörténettől, a társuló betegségektől, a szedett gyógyszerektől, életkortól, de akár általános állapottól is.

Hagyományosan injekciós és szájon át szedhető kezelés ismert:

A nem frakcionált heparin vénás alkalmazása kizárólag kivételes, életveszélyes helyzetben, trombolízis céljából végezhető, és ezt csak intenzív, több paramétert figyelő monitorozás mellett lehet biztonságosan alkalmazni a szakképzett szakember által.

A kis molekulasúlyú frakcionált heparin szubkután, azaz bőr alá történő alkalmazása egyre elterjedtebb. Régen trombózis esetén a kezelést mindig ezzel a módszerrel indították, és a cél az volt, hogy később áttérjenek a tablettás kezelésre. Azonban mára az új generációs gyógyszerek lehetővé teszik, hogy már a kezdetektől alkalmazzuk őket, így a kezelés hatékonysága és kényelme jelentősen javult.

Az alkalmazása viszonylag szokatlan, különösen olyan esetekben, amikor a probléma nem oldódik meg könnyen (például daganatos alapbetegségek vagy a hasüreg nagyvénájában ismétlődő vérrögképződés esetén).

A kompressziós harisnyának inkább kiegészítő vagy megelőző szerepe van, tágult vénák vagy sérült vénabillenytűk esetén megelőzhető enyhébb esetekben a vénában kialakuló trombózis (pl. hosszú út során, terhesség alatt), de önmagában nem nyújt természetesen teljes védelmet. Trombózis után segít abban, hogy ne alakuljon ki posttrombotikus szindróma, vagyis vénás elégtelenség.

A mélyvénás trombózis legkomolyabb és legveszélyesebb következménye a tüdőembólia. Ez a súlyos állapot akkor lép fel, amikor a tüdő egyik artériáját egy olyan vérrög (trombus) zárja el, amely a szervezet más területéről, leggyakrabban az alsó végtagokból származik. A tüdőembólia rendkívül veszélyes lehet, és akár halálos kimenetelű is. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a tünetekkel, hogy szükség esetén azonnal orvosi segítséget tudjunk kérni.

A mélyvénatrombózist követően gyakran megjelenő szövődmény a poszttrombotikus szindróma, amely számos kellemetlen tünettel jár. A betegek lábai duzzadtak, fájdalmakkal küzdenek, és a bőr színe is megváltozik. Ezt a szindrómát a vénák károsodása idézi elő, és akár évek telhetnek el a mélyvénatrombózis után, mire a tünetek megjelennek. A poszttrombotikus szindróma tehát egy hosszú távú következmény, amely jelentősen befolyásolhatja a betegek életminőségét.