Egy olyan játék, amely varázslatos módon ébreszti fel bennünk a gyermeki emlékek két különleges pillanatát.

Gyerekkorom két meghatározó pillanata a merdzsózás és a karácsonyi püffentős volt. A merdzsózás során a Matchbox autóim száguldoztak a padlón, miközben én brümmögő hangokat adtam ki, mintha egy igazi verseny zajlana. A püffentős pedig a Ki nevet a végén? társasjáték volt, amit karácsony másnapján családi körben játszottunk, és órákon át tartott a nevetgélés. Soha nem gondoltam volna, hogy negyven év elteltével egy játék újra képes lesz egyesíteni ezeket az emlékeket, és felidézni a gyermekkori örömöket.

A Thunder Road Vendetta kiváló teljesítménye nem meglepő, hiszen a Restoration Games áll a háttérben, amely kifejezetten régi játékok modern újrakonstruálására specializálódott. Az eredeti Thunder Road 1986-ban debütált, és nyilvánvalóan a Mad Max 2 film inspirálta. Már akkor is izgalmas volt, hogy minden játékos három autót és egy helikoptert irányíthatott, miközben a pálya végtelennek tűnt, bár a mai elvárásoknak kicsit túl egyszerűnek hat. A felújítás során a játék nemcsak új életre kelt, hanem az eredeti atmoszférát is mesterien megőrizte.

A játékban mindenkinek van egy kis, egy közepes és egy nagy autója, ezek versenyeznek a pályán, ami mindig három lapból áll össze. Ha valaki eléri a harmadik végét, a leghátsót levesszük, egy újat rakunk a legelejére, és folytatódhat a végtelen hajsza. Ha egy autó a legutolsó lapon volt ilyenkor, az kiesik. Ez elsőre drasztikusnak tűnhet, de nem ez az egyetlen mód, ahogy a járműveink megsemmisülhetnek: ha kisodródnak a pálya szélén, nekimennek egy sziklának, esetleg egy helikopter alatt találják magukat, azonnal végük is van.

Minden egyes forduló előtt a játékosok négy kockát dobálnak, majd sorra elhelyeznek egyet a még szabad autóikra. Az autók a pályán, amely hatszögletű mezőkre van osztva, annyit léphetnek, amennyit a kockák mutatnak, de csak az első három szomszédos mező egyikére. Itt nincs lehetőség fordulásra vagy megállásra, csak a cél felé való gyors száguldásra. Ha valaki végig az aszfalton halad, egy bónuszkocka értékével tovább növelheti a sebességét.

A pályán vannak veszélymezők, amik valamilyen meglepetést rejtenek, esetleg semlegesek, többnyire rosszak, az autó megpördül, megsérül, vagy egyszer csak ott terem előttünk egy roncs. Ha nekimegyünk egy másik autónak, kockadobás dönti el, hogy melyik autó sodródik el, és azt is, hogy merre, itt előnyben vannak a nagyobb autók és az is, aki az aktív fél volt. A sodródó autó kerülhet veszélymezőre, de neki is ütközhet egy másik kocsinak, amivel egész láncreakció indulhat el.

A lépés után, ha van előttünk egy autó, arra megpróbálhatunk lőni, ezt is egy kockával tesszük. Itt a kisebb autók vannak előnyben, azokat nehezebb eltalálni. Ha valakit eltalálnak, vagy aknára fut, húz egy sérüléslapot, ez egyrészt az autóra kerül, és a második ilyennél a kocsi lerobban, mozgásképtelenné válik, de ezen túl még valamilyen hatása is lehet, a kocsink kisodródik, megpördül, ilyesmik.

A negyedik kocka bármelyik lépésünk során felhasználható parancsok kiadására. Ezek között található a javítás, amely lehetővé teszi, hogy eltávolítsunk egy sérülést a járművünkről, így az újra életre kelhet és mozoghat. Emellett ott van a légi csapás is, amely során a helikopterünket irányítva bárhova eljuttathatjuk, hogy egy pontos lövéssel támadja meg az ellenfelet.

A játék addig zajlik, amíg csupán egyetlen csapatnak marad mozgóképes autója, vagy amíg valaki át nem lépi a célt. A célpont csak akkor válik láthatóvá, amikor egy csapat teljesen kiesett, így senkinek sem kell túl sokáig tétlenül várakoznia, miközben a többiek küzdenek. Ez a hirtelen célelőtér megjelenés kicsit olyan, mint a hirtelen halál, de tökéletesen illeszkedik a játék zűrzavaros természetéhez. Mivel a kockadobások kimenetele rendkívül meghatározó, a taktikai tervezés és a nagy stratégiák kidolgozása szinte lehetetlenné válik, de ez csak fokozza az élmény intenzitását. Az emberek, akik már megélték a felnőttkort, sem tudják megállni, hogy ne kísérjék hanghatásokkal a kocsik robbanását, a merész előzéseket vagy éppen a helikopter váratlan felbukkanását.

A Thunder Road Vendetta technikai szempontból nem sokban különbözik a Ki nevet a végén?-től, de a lényeg, hogy ha egy kicsit is beleéljük magunkat – és ehhez csupán annyira van szükség, hogy felidézzük tizenkét éves önmagunkat –, lenyűgöző történeteket élhetünk át a játék során. Egy izgalmas páros viadalban például csupán a kis autóm maradt, miközben az ellenfelem két járműve szorongatott. Szerencsés dobásokkal sikerült némi előnyre szert tennem, de a körök során állandóan célkeresztbe került az alattomos helikopter. Felcsillant a remény, hogy megelőzhetem őket, ha ügyesen átlépem az első táblát, miközben ők a hátsó vonalon ragadnak. Hatost dobtam, de ez még nem volt elég, szükségem volt az aszfalt bónuszra is, amihez viszont be kellett vállalnom egy kockázatos veszélymezőt. Remegő kézzel fordítottam fel a kártyát, és szerencsémre sima aszfaltot találtam, mindenféle kellemetlen következmény nélkül. A bónuszból származó plusz lépéssel épp átléptem a következő táblára, és az üldözők eltűntek a visszapillantó tükörből – Mel Gibson is megirigyelhetné ezt a jelenetet! A játék tele van filmes pillanatokkal, ami igazán élvezetessé teszi az egészet. Ráadásul ez volt az első alkalom életemben, hogy zenei kíséretet választottunk a játékhoz, és Ice-T Body Count albuma csak tovább fokozta az élményt.

Az élményhez jelentősen hozzájárulnak a különböző elemek, mint például a grafika, amely egyedi bájt kölcsönöz a játékhoz. A kis autók és helikopterek teljesen Matchbox-szerű dizájnnal rendelkeznek, a helikopter rotorja pedig valóban forog, lehetővé téve, hogy egy ügyes fújással megpörgethessük, amikor az ellenfél utolsó, féltve őrzött járműve mögé szállunk. A vizuális világ a régi mozikban látható, hatalmas, kézzel festett plakátokat idézi, tele poszt-apokaliptikus kellékekkel. Érdemes kiemelni, hogy a fordítás is tökéletesen tükrözi a játék hangulatát; az alapdobozban például megtalálható a "Még több skuló" nevű kiegészítő, és az egyik pálya neve "útelágazódás". Nyilvánvaló, hogy a magyar kiadó számára ez egy igazi szerelemprojekt volt.

A kiegészítők nem forgatják fel a játékot, de színesítik, és tovább növelik a remek káoszt. Oszthatunk minden játékosnak egyszer használatos effekteket, turbózhatjuk a helikopter képességeit, és mindenki kaphat egy kis küldetést is, amivel bónuszokra tehet szert. A legizgalmasabb az a kiegészítés, amivel a kikerülő táblák mellé húzunk egy olyan kártyát, ami egy ott érvényesülő speciális szabályt ad hozzá. Így lehet, hogy az egyik út csúszósabb, esetleg olyan szeles, hogy nem lehet helikoptert használni rajta, de az is előfordulhat, hogy martalócok lövöldöznek az elöl haladó autókra. Ezek a kiegészítések nem a stratégiai lehetőségeket bővítik (bár az egyszer használatos képességek között van olyan, amivel kivédhetünk egy katasztrófát), hanem színesítik a játékot - aki már játszott az unokaöcsével tíz Ki nevet a végén? partit egyhuzamban, az tudja, hogy erre szükség is van.

Ahogyan az a Kickstarteren népszerűvé vált játékok esetében már megszokott, a legújabb kiadás mellé egy izgalmas bővítmény is érkezett, amelyet a hazai kiadó is örömmel átvett. Ez a Sufnituning névre hallgató csomag lehetőséget ad arra, hogy a játékosok még inkább személyre szabják autóikat és csapataikat. A csapatvezetők közül választhatunk, akik mind különleges képességekkel és az ezekhez illeszkedő parancsokkal rendelkeznek. Például Vince Vamp, a nitromanta, aki mások sérülése révén képes javítani a járműveit, míg Madame Boudreaux, a próféta minden kör elején betekinthet egy veszélyjelzőbe. Ezek a különleges képességek már előre terelik a játékstílusunkat: ha a lövöldözés a kedvencünk, érdemes a tűzharcra koncentrálni, míg ha a sebesség az erősségünk, akkor a száguldásra kell helyezni a hangsúlyt.

A fejlesztések terén még izgalmasabb átalakulások várnak ránk, hiszen a játék kezdetén minden egyes autónkhoz egyedi módosításokat választhatunk. Itt valóra válhat a Knight Rider- és James Bond-rajongásunk, hiszen a kocsinkra szerelhetünk aknaszórót, lézercélzót, rakétavetőt, sőt, még páncélozott döfőorr is kerülhet. Ezek a lehetőségek, valamint a csapatvezetők által nyújtott támogatás már lehetővé teszi, hogy egy kicsit jobban formálhassuk a játék menetét. Azonban továbbra is ott lebeg a veszély, hogy egy balul sikerült kockadobás következtében autónk a szikláknak csapódva azonnal véget érhet. De éppen ez a helyzet adja a Thunder Road Vendetta varázsát: még a balszerencse pillanataiban is mosolyt csal az arcunkra, hiszen a kocsink viccesen repül a levegőbe az ütközés következtében, majd a mögötte lévő aknára érkezve robban, és ezzel a pálya szélére sodródik.