Fedezd fel a víz alatti világ titkait: bemutatkozik őfelsége legújabb nukleáris vadásztengeralattjárója, a gyilkos vízi-atomerőmű. Ez a lenyűgöző technológiai csoda nem csupán a mélység titkait őrzi, hanem a modern haditengerészet csúcsát is képviseli. Me

Szeptember 22-én, a brit uralkodó, III. Károly jelenlétében ünnepélyes keretek között vízre bocsátották a királyi haditengerészet legújabb, legfejlettebb vadász-tengeralattjáróját Barrow-in-Furness kikötőjében.

A trójai háború görög seregeinek vezéréről, Mükéné királyáról, Agamemnonról már több hajót is elneveztek a brit haditengerészetnél. A legújabb tengeralattjáró névelődje, egy második világháborús aknarakó volt, amelynek egy darabjából készült címer díszíti az HMS Agamemnon egyik falát. A most tengerre tett búvárhajó az utolsó előtti a brit hadiflotta hét darabból álló, Astute-osztályából. Az építését azonban egyáltalán nem kapkodták el, hiszen az első acélvágás még 2013-ban történt, míg a teljes hajót tavaly novemberben gördítették ki a gyárcsarnokból.

A mostani ünnepség csupán a hajó rendszerbe állítása előtti utolsó lépés volt, hiszen még hátra van a kikötői próbák sorozata. Ezen próbák során alaposan megvizsgálják a hajótest szigetelését, a meghajtás megbízhatóságát, valamint az irányítás hatékonyságát – mindezt egyelőre zárt, védett vízterületen végzik. Csak ezt követően indulhat el a hajó a nyílt tengerre, és amennyiben ezek a felmérések is kedvezően zárulnak, akkor kerülhet hivatalosan is a haditengerészet állományába a búvárhajó.

Az HMS Agamemnon lenyűgöző méretekkel bír, hiszen 97 méter hosszú és vízkiszorítása körülbelül 7400 tonna, amikor alámerül. Az elektromos rendszereit és a vízsugárhajtómű villanymotorját egy Rolls-Royce PWR2-es, nyomott vizes atomreaktor működteti, amelyet úgy terveztek, hogy a hajó teljes élettartama alatt nem szükséges az üzemanyagot cserélni. Az HMS Agamemnon küldetéseinek időtartamát leginkább a tengerészek teherbírása és a fedélzeten tárolható élelmiszer mennyisége határozza meg, de a londoni admirálisok általában 90 napos bevetésekkel terveznek. Fegyverzetét tekintve a hajó hat darab 533 milliméteres vetőcsőből indítható torpedókkal, valamint cirkálórakétákkal van felszerelve, amelyek mindkét típusa képes felszíni hajók és szárazföldi célpontok megsemmisítésére.

Jelenleg Nagy-Britanniában két tengeralattjáró-program zajlik párhuzamosan. Az Astute osztályú vadászhajók mellett a Dreadnought sorozat tengeralattjárói is építés alatt állnak, melyek jelentősen nagyobbak. A királyi haditengerészet négy ilyen rakétahordozót tervez, hogy leválthassa a 1992 óta aktív Vanguard osztály egységeit. Az új csapásmérő búvárhajók célja, hogy a következő három évtizedben biztosítsák Nagy-Britannia nukleáris elrettentő erejét. Minden egyes hajó 12 amerikai eredetű Trident II D5 típusú földrészközi rakétát hordoz, melyek mindegyike külön-külön célra irányítható atomtöltetekkel van felszerelve.

Míg a Dreadnought sorozat egységei kizárólag a nukleáris elrettenést szolgálják, addig a kisebb, Astute osztály hajói rendkívül sokoldalúak. Egyrészt az a feladatuk, hogy vadásszanak az ellenséges rakétahordozó tengeralattjárókra, másrészt őrködjenek a víz alatti energia-, kommunikációs, valamint gáz- és olajvezetékek biztonsága felett. Emellett a felszíni hajókötelékek biztosítására vagy éppen az ellenséges hajóhad támadására is remekül megfelelnek. De a hajók arra is alkalmasak, hogy alámerülve, a fedélzetükről kisebb kommandós csapatok induljanak és ellenséges területen partot érve, ott szabotázsakciókat hajtsanak végre, majd úgy, ahogy jöttek, távozzanak is. Az új brit vadász-tengeralattjárók felderítésre, hírszerzésre és hosszabb idejű megfigyelésre ugyancsak képesek.

Mindez lehetővé válik a hajók tornyába integrált optronikai árbócok révén. Ezek az innovatív, számítógép-vezérlésű eszközök már leváltották a hagyományos periszkópokat, és különböző fénytartományokban működő kamerákat, elektronikus érzékelőket, valamint lézertávmérőket tartalmaznak. A CM010-es szenzorok által összegyűjtött adatok a tengeralattjáró belsejében található monitorokon jelennek meg, lehetővé téve a pontos és részletes helyzetfelmérést.

A régebbi periszkópokkal ellentétben az optronikai árbócok miatt nem kell kivágni a nyomásálló hajótestet, mivel annak külsején helyezkednek el, és így csökken a vízbetörés kockázata. A víz alatti felderítésre, tájékozódásra és tűzvezetésre pedig a Thales cég által gyártott szonár szolgál. A Sonar 2076 jelzésű hangradar az egyik legfejlettebb ilyen berendezésnek számít. Az HMS Agamemnon fedélzetén egyébként 98 fős személyzet szolgál majd, köztük valószínűleg jó néhány tengerészhölgy is.

Az Army Recognition információi alapján az HMS Agamemnon költségei, amelyek körülbelül 1,533 milliárd fontot (nagyjából 670 milliárd forintot) tesznek ki teljes élettartamra vetítve, a közepes árkategóriába sorolják a hajót. Ennek ellenére a brit költségvetést jelentős mértékben megterheli. Az építkezés lassúságát részben a költségek, részben pedig a pandémia és a bonyolult technikai megoldások magyarázzák. Azonban a sorozat utolsó egységét - amelyet az Agincourtról HMS Achillesre kereszteltek át - már 2028 végére vagy 2029 elejére tervezik vízre bocsátani. Érdekes megjegyezni, hogy ez az utolsó tengeralattjáró egyben a következő generáció első hajójának is számít, mivel az HMS Agamemnon a brit flotta szemszögéből a régi és új hajósorozat közötti átmenetet jelképezi.

Az admiralitás számára rendkívül fontos, hogy mielőbb rendelkezésre álljon a legújabb hajó, hiszen az Astute osztály korábbi egységei számos technikai nehézséggel küzdenek, és folyamatosan karbantartásra szorulnak. Ennek következményeként történt, hogy az idei nyáron, a Csendes-óceánon járőröző HMS Prince of Wales anyahajó védelmét ellátó HMS Anson, műszaki hiba miatt, kénytelen volt elhagyni a köteléket, ezzel víz alatti fedezet nélkül hagyva a fontos repülőgép-hordozót.