A farönk ütemes ütésekkel követeli magának a karácsonyi ajándékokat – ez a furcsa hagyomány tele van tréfás és trágár elemekkel. Képzelj el egy ünnepi mulatságot, ahol a nevetés és a furfangos szavak keverednek a fenyőillatú levegőben!
A tűz köré gyülekezni és meghitt dalokat zengedni, ez a világ szinte minden táján hagyomány. Spanyolországban azonban egy különleges csavarral gazdagították ezt az ünnepi szokást: a gyerekek vidáman énekelve vernek egy farönköt, ajándékot követelve. Miután megkapták a vágyott meglepetéseket, a rönk sorsa beteljesedik: a tűzben végzi, miközben a közösség együtt ünnepli a pillanatot.
Egészen szürreális pillanatokkal találkozhat, aki egy igazi katalán vagy aragón családnál tölti a karácsonyt. Az észak-spanyolországi régiókban ugyanis a kisgyerekek szokatlan módon várják az ajándékokat: kis dalokat énekelve botokkal vernek egy farönköt.
Ez nem egy hétköznapi farönk, hanem a varázslatos Tió de Nadal, vagyis a Caga Tió, ami magyarul karácsonyi rönknek vagy éppen szaró rönknek is nevezhető. Ez a különleges figura körülbelül 40 centiméter hosszú, fából faragott lábakkal rendelkezik, és az arca is vidáman ki van festve. Ráadásul egy kis sapka is díszíti, és egy takaróval is be van burkolva a "hátán", hogy melegen tartsa a karácsonyi ünnepek varázslatos hangulatában.
A Tió de Nadal hagyománya minden családban különböző időpontban kezdődik: míg egyesek már december elején örömmel felállítják a kis rönköt, mások csupán egy héttel karácsony előtt helyezik el otthonukban. Amint a Tió elfoglalja a neki szánt helyet, a gyerekek izgatottan készülnek, hogy megkínálják őt finomságokkal. Jellemzően gyümölcsöket, főként mandarint adnak neki, de egyre többen választják a süteményeket is, hogy még különlegesebbé tegyék ezt a varázslatos ünnepi várakozást.
A rönkök élete nem csupán vidám játék és mesebeli kaland, hiszen amikor elérkezik a karácsony varázsa, sorsuk drámaian megváltozik. Az addig örömmel etető gyerekek hirtelen előrántják botjaikat, és elkezdik ütögetni a rönköt, miközben egy mókás kis dalt zengenek, amelyben a "szarj, rönk!" kifejezés visszatérő refrénként jelenik meg. Ahogy a dallam véget ér, az egyik gyerek leemel egy ajándékot a takaróról, majd újra belemerülnek az éneklésbe, és ez a móka folytatódik, míg minden kicsi meg nem kapja a saját kis meglepetését.
A gyerekek ilyenkor nem számíthatnak nagy ajándékokra, hiszen azokra egészen vízkeresztig kell várniuk. Karácsonykor a szaró rönk alá inkább édességek kerülnek, de az utóbbi évek tapasztalatai alapján a kisebbek néha ruhákat vagy apró játékokat is felfedezhetnek a takaró alatt. A farönk megütése előtt a szülők egy külön szobába küldik a gyerekeket, ahol imádkoznak a szebb ajándékokért.
A vidám éneklés és a játékszerek csilingelése általában december 24-én zajlik a családi otthon melegében, de a gyerekek nem állnak meg itt! Amikor az ünnepek után a nagyszülőkhöz látogatnak, ott is biztosan találkoznak a házi rönk finomságaival, és egy kis édességért mindig érdemes beugrani.
A farönkök karácsonyi hagyományához két különleges legenda fűződik. Az első történet Jézus születéséhez nyúlik vissza, amikor a pásztorok, akik meglátogatták a kis Jézust, csupán egyetlen ajándékot tudtak adni Máriának és Józsefnek: a saját élelmüket. Hazafelé tartva, egy rönk alatt felfedeztek némi ételt, amit önzetlen gesztusukért kaptak cserébe. A második mese a katalóniai Penedès vidékéről ered. E szerint egy beszélő farönk kereste fel egy családot, és egy váratlan vendég érkezését jövendölte meg nekik másnapra. Amikor a jóslat valóra vált, a család minden karácsonykor megemlékezett a csodás rönkről, amely azóta is a karácsonyi ünnepek szerves részévé vált.
A szokás a 17. és 19. század között terjedt el Katalóniában, és az ajándékok megszerzése után a család tagjai elégették a rönköt, hogy a tűz melegében együtt tölthessék az időt. Ekkor egy különös, kicsit furcsa dallamot énekeltek, ami magyarul valahogy így szól:
