A bizalom kifejeződése abban rejlik, hogy őszintén megosztjuk egymással a helyzetünket. Fontos, hogy mindig tisztában legyünk azzal, merre tart a másik, hiszen ez erősíti a kapcsolatunkat.

A helyzetmegosztás napjainkra szinte mindenki számára elterjedtté vált: barátok, családtagok és házastársak között egyre inkább természetes, hogy tudják, hol tartózkodik a másik, legyen az a városban vagy akár országon belül. De vajon mikor válik ez hasznos információvá, és mikor lesz inkább a kontroll eszközévé? Schell Gergely, tanácsadó szakpszichológus és pár- valamint családterapeuta szerint a kapcsolatban a bizalom egyik kifejeződése lehet, ha a helymegosztás kölcsönös alapokon nyugszik, és mindkét fél tudatában van ennek. "Ezzel szemben, ha a megosztás követelményként jelenik meg, az gyakran határátlépést jelöl, amely a kontroll egy rejtett vagy nyílt formája lehet" - hívja fel a figyelmet a szakértő. Érdemes alaposan megvizsgálni az elvárások és követelések mögött megbúvó kapcsolati aszimmetriát, félelmeket és bizalomhiányt is. Kaiser Orsolya írása.

"Amikor a kapcsolatunk válságban volt, nem osztottuk meg egymással a tartózkodási helyzetünket, de mivel azonos márkájú eszközt használtunk, én mégis láttam, merre jár a másik. Nem szóltam erről, és később kellemetlen helyzet alakult ki belőle, amikor kiderült: hazudott a hollétéről. Szerencsére túljutottunk ezen a nehéz időszakon. Azóta ismét megosztjuk egymással a helyzetünket, de csak megnyugtatásképp, ha hosszú úton van valamelyikünk, vagy szórakozni megy. Nálunk ez bizalmi alapon működik" - mesélte a WMN egyik olvasója, Enikő.

Hozzájuk hasonlóan sok pár osztja meg egymással a helyzetét a mobiljaikon, egyeseknek ez egyfajta előrelépést is jelenthet, egy újabb lépcsőfokot a kapcsolatban. Mások viszont idegenkednek attól a gondolattól, hogy a partnerük bármikor láthatja, merre járnak. Miért is kéne ezt tudnia? Mi történt a privát szférával?

A fiatalabb korosztályok között manapság egyre népszerűbbé vált a helymegosztás, ami már szinte mindennapi rutinná vált. Egy nemrégiben készült kutatás szerint...

Egy ausztrál kutatás alapján a 18-24 éves korosztály közel ötöde úgy véli, hogy teljesen elfogadható, ha figyelemmel kísérjük, merre jár a másik.

Sokan egyenesen kapcsolati mérföldkőként tekintenek arra, ha megosztják egymással a lokációjukat. A New York Times szerint ez a "gesztus" jele lehet annak, hogy a kapcsolat komollyá vált - hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki beállítja a "kapcsolatban" státuszt a Facebookon, vagy először posztol közös képet a párjával az Instagramra.

Őszintén szólva, a helyzetmegosztással kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Teljesen megértem, hogy valaki szeretné szemmel tartani az idős rokonát, és a szülőknek is nagyon hasznos lehet tudni, merre járnak a gyerekek. Tavaly nyáron egy fesztiválon mi is megosztottuk a helyzetünket egy jó barátommal, így ha el is tévedtünk a tömegben, mindig tudtuk, hol keressük egymást.

A technológia kétségkívül rengeteg előnyt kínál, de attól, hogy megvan a lehetőségünk valakit állandóan figyelni, még nem biztos, hogy élni is kell vele.

Hiszen miről is szól ez valójában? Biztonságban akarjuk tudni a másikat? Vagy sokkal inkább kontrollálni akarjuk?

A helyzetmegosztás lehetősége nem egy új felfedezés. A GPS-alapú technológiák már a 2000-es években megjelentek a mobiltelefonok világában. Például a 2009-ben debütáló Find My iPhone kezdetben arra szolgált, hogy segítsen az elveszett vagy ellopott készülékek felkutatásában – ezt a Guardian is megemlíti. Ezen kívül a Find My, a Life360 és a Snapchat Snap Maps funkciója is a helymeghatározás terén kínál megoldásokat, lehetővé téve, hogy ne csak a készülékeket, hanem akár az embereket is nyomon kövessük.

A párunk vagy barátunk "digitális nyomozása" – legyen szó akár az Instagram-sztorijainak átnézéséről, akár a helymeghatározó funkció figyeléséről – bizonyos helyzetekben valóban fokozhatja az intimitást. Ez különösen igaz lehet olyan időszakokban, amikor a személyes találkozási lehetőségek korlátozottak.

Máskor viszont kockázatot is hordozhat. A Refuge, amely a családon belüli erőszak ellen harcoló szervezet, fontos szerepet játszik a védtelenek támogatásában.

2019-es adatai szerint a szolgáltatásaikat igénybe vevő nők 72 százaléka technológia segítségével elkövetett bántalmazás áldozata volt.

Ez egy tág fogalom, amibe beletartozik a másik üzeneteinek rendszeres ellenőrzése, a közösségi médiában való lejáratás, a bosszúpornó terjesztése - és persze a helyzetmegosztás is. Egy bántalmazott számára a helyzetmegosztás - amit nagy valószínűséggel nem önszántából lépett meg - megnehezíti számára a menekülést. Nem bújhat el, hiszen a bántalmazó tudja, hol és merre jár. Ez pedig nem biztonságot, hanem állandó kontrollt jelent, amivel hatalmat lehet gyakorolni a másik felett.

Samantha Floreani, a digitális jogi szakértő, a Guardiannek adott interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a partnerünk online aktivitásának figyelemmel kísérése bizonyos helyzetekben valóban fokozhatja az intimitást a kapcsolatban. Ugyanakkor ez a gyakorlat zavaró hatással is lehet arra, hogy miként értelmezzük a magánélet fogalmát és a személyes tér határait.

Hasonlókat fogalmaz meg Schell Gergely is, aki szerint az új technológiákkal, a digitalizációval változik az intimitás fogalma is. "A valós és virtuális terek hibrid világaiban élünk, találkozásaink, együttléteink, vagy a számunkra jelentős, úgynevezett kötődési személyek helyzete valós időben követhető a műholdas vagy rádiós technológiáknak köszönhetően."

A pár- és családterapeuta szakember tapasztalatai szerint a munkája során rendkívül sokszínű kapcsolati dinamikákat figyelhet meg. Minden egyes ember és pár sajátos módon közelíti meg a helymegosztás kérdését, ami tükrözi a különböző kötődési stílusokat és érzelmi igényeket.

Vannak olyan párok, akiknek a kapcsolatában a biztonságos kötődés nem igényli a helymeghatározó alkalmazások használatát. Mások viszont, bár szoros érzelmi kötelék fűzi őket egymáshoz, a napi teendők vagy a munka utáni programok miatt néha mégis ránéznek, hogy merre tart a másik.

A biztonságos kötődés világában a telefon és a helyzetjelző pötty nem csupán technikai eszközök; ezek olyan "átmeneti tárgyak", amelyek valódi megnyugvást nyújtanak a partner számára, különösen a stresszes vagy szorongással teli pillanatokban. Például egy zűrös munkahelyi helyzetben elegendő csak rápillantani ezekre az eszközökre, és máris a kötelék biztonságot adó érzése árasztja el az embert.

Schell Gergely alaposan kifejti a témát, mélyrehatóan és részletesen tárgyalva minden fontos aspektust.

Hasonló dinamika figyelhető meg egy olyan kapcsolatban is, ahol a felek között a kötődés bizonytalan. A szakértő megjegyzi, hogy a belső feszültség következtében a társas interakcióinkért felelős rendszerünk "leáll", ami egyben a biztonságérzetünket is csökkenti.

"Ám a társas bevonódási rendszer aktivációjával a biztonság élménye gyorsan helyreállítható. Ha ránézek a telefonomra, és el tudom képzelni, merre jár a másik, visszakerülök a toleranciablakomba. Ha ez nem okoz kapcsolati vagy érzelmi problémákat, akkor egy jó eszköz lehet a hétköznapok stresszeit követően arra, hogy visszakapcsolódjunk a belső biztonságunkhoz" - teszi hozzá a szakember.

Szintén fontos kérdés az is, hogy egy egészséges párkapcsolatban mennyire elvárható az, hogy a felek folyamatosan megosszák egymással a tartózkodási helyüket?

Minden párkapcsolatban megjelennek elvárások, ami teljesen normális és indokolt.

Úgy vélem, hogy az állandó helyzetmegosztás nem lehet kötelező követelmény, hanem inkább egy közös megállapodás kérdése. Ha pedig én szeretném nyomon követni a másik fél tartózkodási helyét, az általában azt jelzi, hogy valamilyen mértékű ellenőrzésre törekszem.

"Ha a helymegosztás támogatja a kölcsönös kapcsolatainkat, akkor valóban képes lehet arra, hogy az intimitás élményét megteremtse" - fogalmaz Schell Gergely.

Mindemellett a lokációt megosztó funkciók és applikációk gyakran feszültséget generálhatnak: az egyik fél elkezd gyanakodni, hogy a másik titkol valamit, nem mond igazat arról, merre jár - még akkor is, ha erről szó sincs. A megfigyeltség érzése már önmagában is kellemetlen - sőt!

"A munkám során gyakran szembesültem azzal a jelenséggel, hogy egyes emberekre rendkívül károsan hat a megfigyeltség érzete. Amikor valakit a munkahelyén folyamatosan kamerák figyelnek, bizonyos pszichológiai hajlamok miatt intenzív szorongást és paranoid érzéseket tapasztalhat. Erről a megfigyelő államok korában ritkán esik szó, pedig ez is a közös történetünk fontos része" – osztja meg tapasztalatait a szakértő.

A helyzetmegosztás kétségtelenül hozhat magával előnyöket egy kapcsolatban, hiszen erősítheti a bizalmat és a közelséget. Ugyanakkor, ha a háttérben féltékenység, bizalmatlanság vagy túlzott kontroll húzódik, akkor könnyen feszültséget okozhat. De hogyan is kommunikálhatjuk ezt a párunk felé? Először is, fontos, hogy nyitott és őszinte légkört teremtsünk a beszélgetéshez. Kezdjük azzal, hogy kifejezzük az érzéseinket, például így: „Észrevettem, hogy a helyzetmegosztás néha szorongást okoz bennem, és szeretném, ha erről beszélhetnénk.” Fontos, hogy elkerüljük a vádaskodást, és inkább a saját érzéseinkre fókuszáljunk. A következő lépés lehet, hogy megosszuk a konkrét helyzeteket, amikor úgy éreztük, hogy a helyzetmegosztás túlzásba ment. Ezzel segíthetünk a másik félnek megérteni, miért érezzük kellemetlenül magunkat. Emellett érdemes javaslatokat is tenni arra, hogyan lehetne ezt a gyakorlatot egészségesebbé tenni, például a határok tiszteletben tartásával. Az őszinte és empatikus párbeszéd kulcsfontosságú ahhoz, hogy közösen megtaláljuk a megoldást, ami mindkettőnk számára komfortos. Ne feledjük, hogy a kommunikáció során a kölcsönös tisztelet és megértés elengedhetetlen a kapcsolatunk erősítése érdekében.

Schell Gergely hangsúlyozza, hogy a párkapcsolatban mindkét fél számára elengedhetetlen a tudatosság az egyéni autonómia fontosságáról. Ez az autonómia nem a szeretet vagy a szerelem hiányát jelenti, hanem éppen ellenkezőleg: az egészséges kapcsolat alapját képezi. Ha a partner kérése vagy elvárása számunkra kényelmetlen, akkor empátiával, de őszintén érdemes kommunikálnunk róla. Fontos, hogy kifejezzük, mennyire lényeges számunkra a személyes tér, és hogy a folyamatos helyzetmegosztás stresszhelyzetet okozhat számunkra.