A béke ára | Demokrata A béke megteremtése és fenntartása mindig is komoly kihívások elé állította az emberiséget. A konfliktusok, háborúk és feszültségek árnyékában sokszor nehéz megtalálni azt az utat, amely a tartós nyugalomhoz vezet. A béke ára azonb

A cikk emailben történő megosztásához kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki és küldje el a következő URL-t: https://demokrata.hu/magyarorszag/a-beke-ara-956978/

- Az orosz-ukrán háború lezárása milyen hatással lehet az energiaárakra?

- A geopolitikai konfliktusok hatással vannak az energiaárakra, növelik az értékláncok megszakadásának vagy jelentős átalakulásának kockázatát, ami az energiatőzsdén is megjelenik. A piaci szereplők a jövőt árazzák be, és az árakat a jövőbeli szállításokra leselkedő kockázatok befolyásolják. Ha a geopolitikai konfliktusok csökkennek, az árak is mérséklődhetnek. Már önmagában az a hír, hogy tárgyalt Donald Trump és Vlagyimir Putyin, csökkentette az európai gáztőzsdei árakat. Bár az árszint még mindig nagyon magas, január eleje óta ez volt az első lényegi esemény, amely megfordította a dráguló tendenciát. Hogy ez átmeneti vagy tartós változás lesz-e, az a geopolitikai fejleményektől függ.

Mekkora árcsökkenés várható a háború befejezését követően?

- Ezt nem lehet pontosan előre jelezni, ugyanis az árcsökkenés mértéke azon múlik, hogy milyen módon zárul le a háború, és hogy a korábbi kereskedelmi kapcsolatok helyreállhatnak-e. Valószínűtlennek tűnik, hogy az Európai Unió visszatérjen az energiaválság és a háború előtti állapotba, de kérdéses, hogyan képes a kereskedelmi kapcsolatait alakítani és hogy a nagyhatalmak milyen változtatásokat eszközölnek az értékláncokban. A geopolitikai helyzet nagyon bizonytalan, nem látható pontosan, milyen kereskedelmi útvonalak jelentenek majd új egyensúlyi állapotot az Európai Uniónak a háború lezárása után.

A közelmúltban felmerült a lehetőség, hogy az amerikai és orosz energetikai cégek együttműködést alakítsanak ki, ami akár az Északi Áramlat gázvezeték újraindítását is érintheti. Ezen kívül szóba került, hogy amerikai vállalatok részt vehetnek az oroszországi szénhidrogén kitermelési és beruházási projektekben. Közben Donald Trump igyekszik pozíciót kiépíteni Ukrajna nyersanyag-kitermelésében és infrastrukturális fejlesztéseiben, ami arra utal, hogy az Egyesült Államok nem feltétlenül ellenzi az EU orosz gáz- vagy olajbeszerzéseit. Egyre több jel mutat arra, hogy Trump jelentősebb szerepet szeretne betölteni a globális energiarendszerben, és ennek érdekében tárgyalásokat folytat, hogy markánsabban részt vehessen az Oroszországból Európába irányuló energiaszállítási folyamatokban. Az amerikaiak célja, hogy belépjenek az orosz kitermelés és értékesítés piacára, valamint növeljék saját belföldi kitermelésüket. A cseppfolyósított amerikai földgáz már nem csupán az orosz vezetékes gázzal versenyez, hanem az orosz cseppfolyósított gáz piaci részesedésével is, így az új amerikai ambíciók összeegyeztethetővé váltak. Az ellátási láncok jelentős átalakuláson mehetnek keresztül, de jelenleg az EU nem mutat kellő alkalmazkodókészséget az új helyzethez. Brüsszel továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy kiszorítsa az orosz energiahordozókat a piacról, de a közeljövőben ez a politika megváltozhat. Oroszország szerepe az EU energetikai táj képén valószínűleg növekedni fog, de a földgázszállítások háború előtti állapotának helyreállítása valószínűleg nem valósul meg.

A háború utáni időszakban az EU és Oroszország energiaügyi kapcsolatai jelentős átalakulásokon fognak keresztülmenni. Az Európai Unió törekvései arra irányulnak, hogy csökkentsék a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést, különösen Oroszországtól, amely eddig kulcsszereplő volt az energiaellátásban. Az alternatív energiaforrások befektetése és a megújuló energiaforrások előtérbe helyezése mellett várhatóan a tagállamok diverzifikálni fogják az energiaforrásaikat, új beszállítókat keresve. Oroszország számára a háború utáni időszak új kihívásokat jelent. Az EU piaci részesedésének elvesztése mellett a nemzetközi szankciók és a geopolitikai feszültségek is befolyásolják majd az energiaexportját. Moszkva valószínűleg új piacokat fog keresni, például Ázsiában, ahol Kína és India irányába történő szorosabb együttműködés várható. Ezen túlmenően a technológiai fejlődés és az energetikai innovációk szerepe is kulcsfontosságú lesz. Az EU törekedni fog arra, hogy fenntarthatóbb és környezetbarátabb megoldásokat találjon, míg Oroszország számára a hagyományos energiaforrásokra való támaszkodás új kihívások elé állíthatja a gazdaságot. Az elkövetkező években tehát a két fél közötti energiaügyi kapcsolatok nemcsak a kereskedelmi megállapodások szintjén, hanem a politikai és gazdasági színtéren is átalakulhatnak.

- A nagy szereplők, Amerika, Oroszország és Kína igyekeznek minél jobb helyzetből nekivágni a béketárgyalásoknak és sorra teszik le javaslataikat az asztalra. Az Európai Unió azonban egyelőre még nem vesz részt aktívan ezeken, így jelenleg nem lehet megmondani, ki fog jól kijönni ebből a helyzetből, melyik szereplő mennyit fog nyerni vagy veszíteni. Az viszont egyértelműen látható, hogy az Európai Unió érdekei nincsenek megfelelően képviselve ezeken a tárgyalásokon.

A háború vége jelentős hatással lehet Magyarország energiaellátásának szerkezetére, hiszen a konfliktusok során gyakran megváltoznak az energiahordozók forrásai és a piaci viszonyok. A béke helyreállításával új lehetőségek nyílhatnak meg a nemzetközi együttműködések terén, így Magyarország diverzifikálhatja energiaforrásait. A háború utáni időszakban kiemelt figyelmet kaphatnak a megújuló energiaforrások, mint a nap- és szélenergia, amelyek nemcsak környezetbarát alternatívát kínálnak, hanem csökkenthetik a külső energiaszállítókra való függőséget is. Emellett a regionális együttműködések, például a szomszédos országokkal való energiahálózatok összekapcsolása, elősegíthetik a stabilabb és fenntarthatóbb energiarendszer kialakítását. A háború vége tehát nem csupán a jelenlegi energiapiaci helyzet megváltozását hozhatja magával, hanem egy új, innovatív energiaellátási szerkezet kiépítésének lehetőségét is, amely hozzájárulhat Magyarország gazdasági és környezeti céljainak eléréséhez.

A magyar energiamix, legyen szó elektromos áramról vagy földgázról, nem valószínű, hogy a háború befejezése után jelentős átalakuláson megy keresztül. A kormány sikeresen elérte, hogy a szankciók ne érintsék hátrányosan a vezetékes olajbeszerzéseket, így a konfliktus vége után Magyarország továbbra is a megszokott útvonalakon jut majd olajhoz. Az utóbbi években hazánk komoly lépéseket tett az energiaszállítások sokszínűségének növelése érdekében. Ideális esetben az energiaszuverenitás azt jelenti, hogy egy ország képes önállóan előállítani a szükséges energiát. Magyarország földrajzi sajátosságai ezt részben lehetővé teszik, és a belföldi kitermelés már mutat fejlődést. Tavaly például az olaj- és gázkitermelés rekordot döntött, míg a villamosenergia-termelés, különösen a napelemek révén, jelentős fejlesztéseken ment keresztül. A belföldi áramtermelés növekedése mellett az import arányának csökkenése is fontos lépés az energiafüggetlenség felé. A következő szakaszban, mivel az importra továbbra is szükség van, kulcsfontosságú, hogy energiaforrásainkat a lehető legszélesebb spektrumból és a legtöbb lehetséges útvonalon biztosítsuk. Az elmúlt évtized során Magyarország jelentős előrelépéseket tett ezen a területen, kiépítve határkeresztező kapacitásait, és összekapcsolva energiarendszerét a szomszédos országokkal, így számos forrásból tud energiát beszerezni. Az orosz-ukrán háború kitörése óta a kormány kiemelt figyelmet fordít a források diverzifikálására, és pragmatikus külpolitikájának köszönhetően több potenciális forrást kiépített, amelyek már most is fontos szereplőkké váltak az energiaszektorban.

- Melyek azok a szankciók, amelyeket valószínűleg feloldanak a konfliktus lezárása után?

Az Európai Unió jelenlegi irányvonalát tekintve, úgy tűnik, hogy éppen ellentétes úton halad. Nemrégiben fogadták el a tizenhatodik szankciós csomagot, és máris érkezett a hír, hogy Brüsszel a tizenhetedikre is készül. E kezdeményezések kezdetben Oroszország gazdasági megszorítására irányultak, majd a célok fokozatosan átalakultak, hogy középtávon befolyásolják a háború alakulását. Azonban ezek a szándékok eddig nem bizonyultak hatékonynak. Később a morális szempontok kerültek a középpontba, hangsúlyozva, hogy elfogadhatatlan, ha az EU Oroszországgal kereskedik. A konkrét és mérhető célkitűzések hiánya miatt nehéz megjósolni, mikor történik változás az uniós szankciós politikában. Emellett figyelhető, hogy az Egyesült Államok fokozatosan visszavonul a büntetőintézkedések támogatásától, ahogy azok egyre súlyosabb következményekkel járnak az EU számára. Ebből adódóan az uniós szankciós politika körüli levegő is fogyóban van, és elkerülhetetlenné válhat a felülvizsgálat és a módosítás. Azonban a pontos időpont és a mérték, hogy mikor és hogyan történik mindez, jelenleg még megjósolhatatlan.

Lehetséges-e az orosz-ukrán konfliktus megoldása úgy, hogy bizonyos szankciók még mindig érvényben maradjanak?

- A szankciópárti képviselők a háború kezdete óta azt hirdetik, hogy szükség van a büntetőintézkedésekre. Az EU energiaügyi biztosa szerint Európának 2027-re teljesen le kell válni az orosz energiahordozókról. Ez a cél túlmutat a háborún. A vita lényege az, hogy az EU-nak miért kellene teljesen megszakítania kereskedelmi kapcsolatait Oroszországgal még a békekötés után is, amikor ez legfeljebb morális célokkal indokolható. A szankciópártiak szerint morális kötelessége az uniónak így cselekednie, eközben a keleti világ és egyre több nyugati ország is mérsékeltebb pozíciót vesz fel a szankciós politika területén, az EU így egyedül maradhat moralizáló álláspontjával.

Az amerikai energetikai cégek és orosz vállalatok együttműködése jelentős hatással lehet a globális energiapolitikára, hiszen a két fél közötti kapcsolat nem csupán gazdasági, hanem geopolitikai szempontból is lényeges. Az ilyen együttműködések révén a piacok közötti energiaárak, ellátási láncok és a fenntarthatósági törekvések is átalakulhatnak. Először is, az amerikai cégek technológiai innovációi és tapasztalataik lehetőséget adhatnak az orosz vállalatok számára, hogy fejlesszék saját energiaforrásaik kiaknázási módszereit. Ez pedig növelheti Oroszország globális versenyképességét az energiahordozók piacán. Másrészt, az orosz energiaforrások bősége és az amerikai cégek pénzügyi ereje egyesítve új lehetőségeket teremt a piaci együttműködésre. Egy ilyen partnerség azonban nem mentes a politikai kockázatoktól sem. A nemzetközi szankciók és a geopolitikai feszültségek befolyásolhatják az együttműködés mértékét és irányát. Az Egyesült Államok és Oroszország közötti feszültségek, valamint a globális klímaváltozás elleni küzdelem új kihívások elé állítják a feleket. Ha sikerülne a politikai akadályokat leküzdeni, az együttműködés hozzájárulhatna a globális energiabiztonság fokozásához és a fenntartható fejlődés előmozdításához. Összességében elmondható, hogy az amerikai és orosz energetikai vállalatok közötti együttműködés nem csupán gazdasági előnyöket hozhat, hanem komoly hatással lehet a globális energiapolitikai tájképre is, amelyet érdemes figyelemmel kísérni a jövőben.

Legfrissebb sajtóinformációk szerint Donald Trump és Vlagyimir Putyin között felmerült a lehetőség, hogy az amerikai energetikai cégek visszatérjenek Oroszországba, és javítsák az együttműködést az orosz vállalatokkal a kitermelés, kutatás-fejlesztés és technológiai innováció terén. Az elmúlt héten a legnagyobb energiavállalatok nem adtak ki hivatalos állásfoglalást a kérdésben, ám az amerikai energiapiacon több jelentős szereplő is megszólalt. Egyesek kifejezték, hogy szívesen újra részt vennének az orosz piacon, ha adódna rá lehetőség, míg mások óvatosabb megközelítést választanak, és inkább várakozó állásponton vannak a geopolitikai helyzet stabilitása és az együttműködés biztonságossága tekintetében. Ezért a piaci szereplők véleménye kulcsszerepet játszik abban, hogy milyen ütemben történik a visszatérés. Amennyiben a politikai döntéshozók meggyőzik az üzleti szférát arról, hogy a jövőbeli kockázatok minimalizálhatóak, úgy a folyamat felgyorsulhat. Azonban, ha olyan békekötés születik, amelynek tartósságát a piaci szereplők nem látják biztosítottnak, akkor a szankciók következtében kialakult alternatív útvonalak és új értékláncok továbbra is hosszú távon megmaradhatnak.