32 évvel ezelőtt vált hivatalossá az F1-es házasság, amelytől mindenki óriási reményeket fűzött. Az izgalmas ígéretek és a fényes jövő képe azonban végül tragédiába torkollott.

Damon Hill nem éppen ugrált a boldogságtól, amikor megtudta, hogy Ayrton Sennával kell egy csapatban versenyeznie. Bár életkorban egyformák voltak, Hill még mindig újoncnak számított, amikor 1993-ban Senna, a maga higgadt és visszafogott stílusával, letartóztatta őt. A 1996-os világbajnok később a könyvében egyértelművé tette, hogy nem éppen felhőtlenül viszonyult a brazil versenyzőhöz, sőt, voltak bizonyos aggályai is vele kapcsolatban.

1993. október 11-én a Williams-istálló bejelentette, hogy az 1994-es szezonban Ayrton Senna és Damon Hill alkotja a csapattársakat. Hill, aki akkoriban még csak a második teljes idényére készült, nem érezte magát felhőtlenül boldognak a háromszoros világbajnok mellett való versenyzés gondolatától. "Vegyes érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy ennyire tehetséges és elszánt pilóta, mint Ayrton, mellett kell versenyeznem" - nyilatkozta. Hozzátette, hogy "nem könnyű demoralizálni vagy összetörni" őt, vagyis önmagát, ami arra utal, hogy bár kihívásokkal teli időszak vár rá, mégis eltökélt marad.

Persze a brit pilóta már azért is hálás lehetett, hogy egyáltalán a Williams megtartotta őt, a szezon közben ugyanis elég sokat spekuláltak arról, hogy hiába nyújtott jó teljesítményt Alain Prost szárnysegédjeként, meg kell válniuk tőle, hogy helyet csináljanak a brazilnak. Prost azonban negyedik világbajnoki címével a tarsolyában inkább visszavonult, mintsem, hogy ismét egy csapatba kerüljön Sennával, ami megnyitotta az utat Hill előtt. Az 1993-as idény végére háromszoros futamgyőztessé váló brit végül csak négy alkalommal lehetett Senna csapattársa, mielőtt a brazil klasszis az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon életét vesztette.

Senna és Hill 1994-ben, a Williams csapatának bemutatóján, egy felejthetetlen pillanatot teremtettek a Forma-1 világában. Az eseményen a két pilóta nem csupán a versenyképességüket hirdették, hanem egy új korszak kezdetét is szimbolizálták. Senna, a sportág élő legendája, tapasztalatával és karizmájával vonzotta a figyelmet, míg Hill, mint fiatal tehetség, az új generáció képviselőjeként lépett színre. A bemutató során a két versenyző közötti dinamika és kölcsönhatás már előrevetítette a szezont, amely tele volt izgalmakkal és kihívásokkal. Az esemény nem csupán a technikai újításokról szólt, hanem a versenysport szellemiségéről is, ahol a versenyzők nem csupán ellenfelek, hanem egyben kollégák és barátok is voltak.

Természetesen, ebben a rövid időben is rengeteg tapasztalatot gyűjthetett a kor kiemelkedő sztárjától. Ugyanakkor a közös múltjuk fényében érthető, hogy Hill miért volt óvatos a brazil pilótával szemben. Senna nem habozott, hogy megtegye azt, amit sok más versenyző, például Eddie Irvine vagy Michael Schumacher is tapasztalt: az első adandó alkalommal rendre utasította Hillt, amikor úgy érezte, hogy az újonc fenyegetést jelenthet a pozíciójára.

Ez a történet Graham Hill fiával játszódik, és az 1993-as San Marinó-i Nagydíjhoz kapcsolódik. "A fejem fölött zajló politikai csatározások ellenére az önbizalmam egyre inkább erősödött" - idézte fel önéletrajzi könyvében Hill, ahogy fokozatosan belejött a szerepébe, miután az első Williams-es, egyben teljes Forma-1-es szezonja döcögős kezdete után haladt előre. "Imolában én voltam a leggyorsabb a pénteki időmérő edzésen, végül pedig az első sorból vághattam neki a versenynek, ahol én vezettem. Annyi mérföldet tettem meg ezen a pályán tesztpilótaként, hogy pontosan tudtam, mit kell tennem, ha üresen találom a pályát előttem. Nagyon otthonosan éreztem magam az élen, sokkal jobban, mint a nehéz brazíliai futamon. Bizonyos értelemben olyan volt, mintha újra bicikliznék."

"Az emberek úgy képzelik el a versenyzést, hogy üldözünk valakit, aki az élen halad, de vezetni teljesen más tészta. Neked kell eldöntened, hogy milyen legyen a tempód, mivel senki sem tudja megmondani, hogy mennyire gyors az elég gyors. Még ha ez egy grand prix is volt, és nem motoros bajnoki forduló (Hill korábban motorversenyző volt - a szerk.), mégis ugyanaz volt a lényeg: amint az élre állsz, leszeged a fejed, nyomod neki, és reménykedsz, hogy senki nem jelenik meg a tükrödben."

Hill Imolában, 1993-ban történt egy emlékezetes esemény, amely a motorsport rajongói számára örökre beírta magát a történelembe. Az olasz versenypálya hangulata, a szurkolók lelkesedése és a versenyautók zúgása mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nap felejthetetlen legyen. Az adrenalin és a versenyszellem egyesítette a pilótákat, akik a győzelemért küzdöttek a kanyarokban és a célegyenesben. Az esemény nemcsak a versenyről szólt, hanem a szenvedélyről és az elkötelezettségről is, amely a motorsport világát jellemzi.

De nem sokkal később megjelent, ugyanis amikor Hill az élmezőnyből utolsóként állt ki slick gumikért (felszáradó pályán, esőgumin kezdődött a verseny - a szerk.), a bokszból visszatérve Senna és Prost párosa tűnt fel közvetlenül mögötte. "Magam mögött tartottam őket a Tosa-kanyar előtti padlógázas szakaszon, de a balosból kifelé kissé szélesen fordultam egy nedves folton, és hirtelen a harmadik helyen találtam magam. A dühös kísérleteim a pozícióm visszaszerzésére 10 körön át tartottak, majd kipördültem, mivel gondjaim akadtak a fékekkel. De már elmondhattam magamról, hogy tudom, miként kell rácsukni az ajtót Sennára."

A brazil azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és a versenyt követően magához rendelte Hillt. "A futam végeztével a menedzsere, Julian Jacobi, benyitott a Williams-motorhome-ba, és közölte, hogy Ayrton beszélni szeretne velem. 'Ez érdekes lesz,' gondoltam magamban, 'a mester most biztosan leckét ad nekem.' Amikor beléptem a motorhome-jába, olyan érzésem volt, mintha a pápához mentem volna audienciára. Ott ült, nem nézett közvetlenül a szemembe, de a tekintete mögött egyértelműen látszott, hogy mindent alaposan átgondolt, mielőtt megszólalt volna, a megszokott, lassú és megfontolt stílusában."

"Folyamatosan azon járt az agyam, hogy 'Na, akkor lássuk, mi sül ki ebből...' A beszélgetést azzal kezdte, hogy 'Te fiatal vagy', ami persze azonnal eszembe juttatta, hogy 'Ugyanakkora a korunk, mint a tiéd!' De ő folytatta: 'Új vagy a sportban, légy óvatos. Gondolkodj a döntéseiden és a vezetési stílusodon. Ez egy kockázatos sportág.' Tisztelettel hallgattam végig, és amikor befejezte, csak annyit mondtam: 'Köszönöm, Ayrton, de nem hiszem, hogy bármi újat mondtál, amit ne láttam volna már tőled.' Hálásan elköszöntem a beszélgetéstől, megígértem, hogy figyelembe veszem a tanácsait, és egy kis elégedettséggel a szívemben távoztam. Nem tudtam elkerülni a gondolatot, hogy talán valamit jól csinálhattam, ha egy ilyen nagy népszerűségnek örvendő embertől kaptam egy finom figyelmeztetést."

Az 1993-as szezon során a két kiváló versenyző, Ayrton Senna és Graham Hill viszonya nem került újra feszültségbe. Miután Senna a Monacói Nagydíjat megnyerve megdöntötte Hill rekordját a legtöbb győzelemmel a hercegségben, a második helyen végző Hill a sajtótájékoztatón az apja nevében is gratulált a brazil pilótának, amit Senna egy kézfogással viszonzott. Hill azonban könyvében megosztotta, hogy apja valószínűleg nem lett volna a legnagyobb rajongója Sennának. "Mondtam neki, hogy biztos vagyok benne, hogy apám örült volna annak, hogy egy olyan tehetséges versenyző, mint Ayrton, döntötte meg a rekordját. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy valószínűleg nem támogatta volna Senna pályán végzett megmozdulásait. Ayrton valóban briliáns, de néha rendkívül heves versenyző volt."