**25 év 50 legjobb dalszövege - Könyves magazin 02.** Az elmúlt negyed évszázad során a zene világa számos felejthetetlen dal szövegével gazdagodott, amelyek nemcsak dallamukkal, hanem mély mondanivalójukkal is hatással voltak ránk. A Könyves magazin más

Összegyűjtöttük az elmúlt 25 év legkiemelkedőbb 50 magyar dalszövegét. Tudatában vagyunk, hogy egyetlen ilyen válogatás sem lehet tökéletes, de reméljük, hogy a 2000-es évek gazdag hazai dalszövegírói örökségéből készült playlistünk inspirálóan hat rátok is. Íme a részletek!

A listaírás igazi kihívás, mintha az istenek próbára tennének minket. Kockázatot vállalunk, amikor összeírjuk a gondolatainkat, hiszen ezzel vitákat és konfliktusokat is generálhatunk. Mégis, a listaírás a legszórakoztatóbb elfoglaltságok egyike. Az igazság keresése közben azonban fontos észben tartani, hogy minden lista szubjektív és sosem lehet teljesen tökéletes. Az igazságkeresés izgalmas, de egyben gyakran igazságtalan is, hiszen nem minden szempontot tudunk figyelembe venni.

A hazai dalszövegírói hagyomány gazdag, a kétezres évektől errefelé is. Törekedtünk rá, hogy a rajongói komfortzónánktól a lehető legmesszebb merészkedjünk a lista összeállítása során, de biztosan maradtak még a mélyben kincsek.

A módszertanunkat tekintve, mindhárman, akik részt vettünk a lista összeállításában, lehetőséget kaptunk arra, hogy a longlistre javasoljunk dalokat. Ezeket a dalokat egy vakvoksos rendszer segítségével értékeltük, ahol 1-től 5-ig terjedő skálán adhattuk meg a pontszámokat a dalszövegeknek, kiegészítve a szavazatainkat személyes kommentárokkal. A hosszúlistán végül 213 dal szerepelt, ami összesen több mint tíz órányi zenei anyagot jelentett. Célunk az volt, hogy széles spektrumot mutassunk be, ezért úgy határoztunk, hogy egy szövegírótól csupán egy dal kerülhet a végső, kiemelt félszáz közé. Így mindegyik szerzőtől a legmagasabb pontszámot elért dalt választottuk ki, és ha pontegyenlőség alakult ki, akkor a döntést a delegálóra bíztuk. Abban az esetben, ha egy szerző több különböző formációban is írt dalokat, akkor azoknak is versenyezniük kellett egymással, hogy a legjobb kerüljön a végső listára.

Így alakult ki az a mezőny, aminek öt részletben, ábécérendben mutatjuk be a tételeit. Találkoztok majd ismerős dalokkal, de a lista talán egy-egy új felfedezést is tartogat. A zenekarokat abc-rendben közöljük.

Az összeállítás létrehozásában közreműködtek Zsembery Borbála (kritikus és tanár) és Rédai Gergely (tanár), akik az Arany-köpés című dalszövegelemző műsor házigazdái, továbbá Vass Norbert (kíváncsi punk, író és kritikus) is hozzájárult a munkához. A szócikkek megírásában, a lista összeállítóin túl, Bakó Sára, Borbély Zsuzsa, Szabolcsi Alexander, Tasi Annabella és Valuska László is aktívan részt vettek.

A Carson Comát valószínűleg nem sokaknak kell bemutatni. A banda 2018-ban alakult és karrierjük azóta is megállíthatatlanul ível felfelé. A kisebb klubkoncerteket gyorsan felváltották a teltházas Budapest Parkos bulik, mostanra pedig már egy teljes európai turnét tudhatnak maguk mögött.

A zenei gyökerek felfedezésekor érdemes visszautazni a hatvanas-hetvenes évek orgonával gazdagított beat-rock világába, valamint a nyolcvanas évek szintetizátorral fűszerezett dallamaihoz. Az eklektikus stílusukra jellemző, hogy a már négy albumból álló életművükben egyaránt találkozhatunk punkos zúzással és Korda Gyuri dalainak feldolgozásaival. A lendületes, bulizós zenei alapok gyakran ironikus ellentétben állnak a társadalmi problémákat, valamint a húszas és harmincas generáció életének dilemmáit boncolgató szövegeikkel. A Hobbihajótörött cím már önmagában is tükrözi ezt az ellentmondást, hiszen első ránézésre nehezen elképzelhető, hogy valaki kedvtelésből váljon hajótörötté, azaz a környezeti viszonyoknak és a természet erőinek teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön. A dal szövege a hét napjainak folyamatos ismétlésével egyszerre érzékelteti a ciklikusságot és modellezi azt a "beragadt" élethelyzetet, amikor az elbeszélő képtelen kilépni egy számára is káros működésmódból.

Pénteken elveszítem a türelmem, és elmerítem / A hétfőn beszerzett csónakom / Miközben a hullámok ölelésében várlak rád / A megmentőim.

Az önsorsrontás sokunk számára ismerős mintázata bomlik ki a szövegben. Az elköteleződni képtelen megszólaló menetrendszerűen újabb és újabb szerelmi kalandokba bonyolódik, melyekből mindig egy következő kapcsolat lehetősége mozdítja tovább. Ez a tehetetlenségi erő a mozgatórugója a hobbihajótörött életének, aki már nem is reménykedik a helyzet javulásában. Az viszont talán megnyugvást adhat a közönség számára is, hogy jó sokan hánykolódunk hajótöröttként az élet tengerén, és ha máshol nem is, koncerteken biztos összefutunk. (zsb)

Co Lee, polgári nevén Halász Kolos, két évvel ezelőtt váratlanul lépett be a zenei világba, és az újhullámos rap stílus mögött hagyva, a jazz-rap műfaját egyedülálló módon formálta át. Co Lee folyamatosan kísérletezik, játszik a hangokkal, de sosem téved el: a zene számára mindig is örömjáték volt. Műveiben a felszabadulás könnyed érzése és a precízen megkomponált beatek lenyűgöző profizmusa egyesül, hogy aztán a mély és éleslátó szövegek után valami váratlanul vicces és könnyed érzelem emelje fel a hallgatót.

A 2023-as évben debütáló Cirque de L'Homme a fiatal hazai rapper, Co Lee első magyar nyelvű nagyalbuma, amely egy új kezdetet is jelképez a karrierjében. Az album jazzes elemei és szellemes, ugyanakkor érzelmekkel teli, vagy éppen gengszteres hangvételű dalszövegei egy nyugodt, mégis dinamikus zenei utazást kínálnak a hallgatóknak. Co Lee azóta már a harmadik nagylemezét is megjelentette az idei ősz folyamán, és a zenei színtér szinte minden fontos helyszínén feltűnt, legyen szó fesztiválokról, klubokról vagy színpadi produkciókról. Úgy tűnik, hogy mostanra éppen csak elkezdett igazán belevetni magát a zenei világ forgatagába.

"Ja, itt van a Monopoly pénz, / idén minden rokonomnak adok egy házat, / én meg megyek egészen a pokol mélyéig. / Sok a kopogó lidérc, / és a szakadék pereme éppen a homlokomig nyúlik."

A Játék nem keresi a szavakat, könnyedén csúszik rá az ütemre, és mire azt gondolnád, hogy már nincs több zsákbamacska-szójáték, újabb négyet húz elő Co Lee, akár az UNO-ban. Körkép és sanzon a folyton pörgő mindennapokról, ahol nincs kifogás, mindent fel kell habzsolni, és gondtalan úszni tovább. A dal elbeszélője egyszerre bohóc, idegenvezető és bíró, aki kedve szerint írja át a világ szabályait, csak hogy a hetedik órában már csöndben pihenjen, és nézze, hogyan halad tovább minden magától. (sza)

Bábrendezőként végzett az SZFE-n 2022-ben Cseri Hanna, aki a Vörösmarty Gimnáziumban tanít, de ez sem akadályozta meg abban, hogy vicces, sőt viccesen mocskosszájú, ironikus, önreflexív vagy kifigurázós dalokkal megpakolt, Kikötő című albumával betegye a lábát a zenepiacra. Sok népzenei és alternatív zenei hatás, nulla megfelelési kényszer jellemzi cserihannát, aki interjúkban maga is elmondja, hogy őt lepi meg a legjobban, hogy érdekli az embereket, mit csinál.

A Vaugli szinte a gyerekdalok esztétikáját idézi, miközben egy alapvető vágyról szól, hogy társra találjunk, akivel az életünk mellett a vágyaink is közösek lehetnek. A kutya ennek egyfajta szimbóluma: a felelősségé.

Itt egy egyedi verzió a megadott szövegből: "Lesz egy hű társunk, a Vaugli / Lesz egy otthonunk, hol pihenni hív / Lesz egy emlék a falakon / Mert már régen megbeszéltük, hogy / Együtt keressük az álmaink."

A dal izgalmas utazást tesz a párkapcsolatok különböző állomásain, kezdve a titkos esküvőtől egészen a fogínysorvadásig, mindezt egy szédítő tempóban. Az igazi mélységet azonban a szöveg végén bekövetkező nézőpontváltás adja meg: a kedves, aranyos dallam mögött ott rejlik a fájdalom, hiszen "Szomorúan hangzik majd / És elcseszettül fáj minden sora". Ebből a szempontból a kapunyitási pánik nem csupán a társadalmi elvárások sorát tükrözi, hanem azt a megszokott mintát is, amely a tökéletesnek vélt kapcsolatok köré épül. Közben a Vaugliból hiányoznak a személyes döntések, ami különösen árnyalja ezt a képet. (vl)

Csepella Olivér nem sietett a Nyugat+zombik megrajzolásával, így már a képregény hátsó fülén ott díszelgett a Csaknekedkislány vasmacskás-hasadt szíves emblémájú pólójában. A Gólya rezidens baritonja a "Drága szerelem, olcsó Colt, / megtettem, pedig jól csókolt" rímpárral indította szövegírói pályáját, ezzel megnyitva a kaput egy olyan világ felé, ahol a MOME-campus, az északi part és az Orczy út Bermuda-háromszöge találkozik. Itt hűtlenség, hoppon maradt hódítók és a keringési rendszer központjának kisebb-nagyobb sérülései keverednek, mindez pedig egyedi country-eastern mitológiájának szövik a szálait.

Már az első két album dalai világosan tükrözték, hogy Csepella mesterien ötvözi a szellemességet az öniróniával, egyedi stílusban mesélve a balul elsült párkapcsolatok fájdalmáról. A 2022-es CSNK című lemezen pedig a lírai én mélyen belemerült gyerekkora emlékeibe, a felnőtté válás és a felelősség súlyos terhei közé, valamint a traumák, a magány és az elmúlás kérdéseivel nézett szembe.

A lemez csúcspontja a Song Factory kórussal rögzített Ábrahám és Izsák című ballada, ami kellő súllyal viszi színre az Ószövetségből ismerős ("törvény vagy igazság"), szívszorító dilemmát.

"Most késő, hogy félelem gyötör, / A magasban kezed már nem remeg. / Ilyen kérés nem az Úrtól való, / Aki cselekszik, az nem ember."

A fent idézett Asszonygyilkosságtól a fiú isteni szándékra történő megölésének kísértéséig jutunk. Csepella szúróeszközre cseréli a lőfegyvert. Az akaratlanul elsütött pisztoly helyére pedig a kiszolgáltatottság, a magára hagyottság, a megkegyelmezés és a megszabadulás magasztos és metafizikai pillanata kerül. (vn)

A DSP már a 2006-os Telepszemle-albummal is felkeltette a hazai rapközönség figyelmét és rajongását, de a szélesebb körű elismertséget a már jóval kiforottabb nagylemez, a 2008-as Társadalomklinika című album, illetve a 2010-ben év dala díjat is bezsebelő Egyszer fent egyszer lent hozta meg számukra. Ez utóbbi a 2011-es Elmezaj című lemezen kapott helyet. Az azóta is számos nagylemezt jegyező Bom és Dipa páros szövegvilága korántsem bizonyult megújulásra képtelennek, de az első két-három lemez meghatározta azt a tematikát és sajátos stílust, amely azóta szerves forrásanyaga az együttesnek. A lakótelepi miliő életképei, karakterparódiái és sorsmintázatai elemi erővel fogalmazódnak meg ezekben a dalokban, de a hozott anyagból valami több is épül az egyszerű szocio-látleleteknél. A két szövegíró rímtechnikája leginkább puchline-okra épülő csattanós sorpárokba rendezi a bandázós, utcás raptopszok valóságba lerángatott elemeit, amely egy átélhető és hiteles valóságképet eredményez.

"Egyszer feldobva csodálok mindent, mint egy kölyök / Egyszer padlón vagyok, az egész világra köpök / Egyszer fent a panelban, egyszer lent a téren / A részemmé vált, álmomban azt látom amit ébren"

Az "Egyszer fent, egyszer lent" című dal remekül illusztrálja, hogy a két rapper hogyan épít koherens narratívákat és szövegkoncepciókat. A közhelyszámba menő cím itt egy olyan anaforikus struktúrába rendeződik, amely valódi, hús-vér lakótelepi élményekkel gazdagítja a frázist. A dal szűkös miliője néha felülkerekedik, és a mindennapi életet egy hullámvasút izgalmas utazásaként ábrázolja, ezzel új dimenziókat adva a megszokott szófordulatoknak.

A 2012 óta aktív Elefánt a hazai alterrock színtér egy igazán különleges és karakteres csapata, mely energikus, feszült zenei alapjaira építve szenvedélyes és melankolikus, költői mélységű szövegeket hoz létre. A szövegek világában a játékosság és az irónia nem hiányzik, de a rezignált cinizmus helyett inkább az átélés és a kiábrándultság feszültsége dominál. A rockos alapokkal ötvözött sűrű líra éppen hogy elkerüli a rap műfajába való átlépést, miközben a finom dallamosság megőrzi a zene műfaji kereteit.

Kihívás volt kiválasztani egy kivételes alkotást a sokszínű életműből, de az „Ég veled” bemutatásával biztosan nem tévedünk. Ez a mű tökéletesen tükrözi Szendrői Csaba szövegalkotó tehetségét és gazdag komplexitását.

Az „Ég veled” refrénje a búcsúzás szójátékos kifejezésével határozottan a szakítás tematikájára irányítja a figyelmet, miközben a föld és az ég motívumkettőse a szerelmesek különbözőségét is kiemeli, ügyesen sűrítve a mondanivalót. A dal egy jelöletlen beszélgetésből kibontakozó, hiányos párkapcsolati dialógust formál, ahol az érzelmek mélyen átitatják a szavakat: „Alakul, de te végleg úgy maradtál. / Nem figyeltem, bocs, mit is mondtál?” E közben az érzelmi tapasztalatok a térben is megelevenednek, hiszen a sorokban ott rejlik a fájdalom és a kötődés dinamikája: „Megszúrom egy tűvel az ujjbegyed, / Átszivárog a vér a lombokon. / Összekötöm fent a pontokat. / Összeragasztom, ahol szétrepedt.”

A bipoláris dinamikát megéneklő dalt a lent-fent, illetve a szét-össze iránymetafái szervezik, és bár a kötődési pontok erősen kirajzolódnak, a valódi egymásra találás úgy látszik elmarad.

Az Elefánt dalszövegei messze túlmutatnak a szerelem klasszikus motívumain, hiszen az életmű gazdag és sokszínű témákat boncolgat. Az alkotó mesterien képes megragadni a párkapcsolatok bonyolultságát, és az érzelmi feszültségeket olyan hatásos, tömör és egyedi dramaturgiával tálalja, hogy a hallgató szinte magával éli át a történeteket. (rg)

A 2006-ban megalakult zenekar hangzásvilága nem újkeletű, ám erőteljes és karakteres lírájuk gyorsan a fesztiválok kedvenceivé tette őket. Dalaik gyakran a lélek sötétebb zugait tárják fel, szövegeik merészen ötvözik a legszélsőségesebb érzelmeket. Különösen izgatja őket a finom határok felfedezése, ahol a valódi fordulatok megszületnek: visszatérő motívum a gyűlöletté alakuló szerelem, az indulattá fokozódó boldogság, vagy a fájdalom túlfeszített extázisa.

A "Nem kár" egy rendkívül intenzív érzelmi állapotot fest elénk, a szív metaforájának középpontba állításával. A szöveg egyik legnagyobb erénye, hogy képes új életet lehelni egy már elhasználódott hasonlatba, mindezt a megfogalmazás finom részleteivel és élethű leírásaival érve el. Az érzelmek középpontját, a szeretet otthonát párhuzamba állítja a pulzáló, véres belsőségekkel, ezáltal a metafora új dimenziót nyer. A dal előadásának ereje a gondosan felépített feszültségből fakad, ami folyamatosan fokozódik, elragadva a hallgatót.

Persze, itt van egy egyedi változata a szövegnek: "Majd onnan nézi, hogy más él boldogan az én helyemen / És ezt eddig folyamatosan elhittem / Nem szenvedhetek újra ugyanazon a téren / Szóval kidobom a szívem, mert már nem érdemes."

A szám csúcspontja egy szinte artikulálhatatlan érzelmi állapot esszenciáját ragadja meg, az üvöltés és a trágárság verbalitástól eltávolodó gesztusával. A szöveg központi fogalma az elbeszélt fájdalom ellenpontjaként a boldogság, amit szintén ezek a sorok tematizálnak. A szív fájdalma és a boldogság hiánya tágabb perspekítvába helyeződik - nemcsak az egyszeri bánat hangját halljuk, de az egész életre kivetített boldogságkultuszban csalódott, összetört ember hangját is. Ez a sziruposságtól mentes, keserű kiáltás hatja át a legjobban sikerült Esti Kornél szövegeket, és ez a kiáltás köti össze a rajongókat is minden koncerten. Hallgasd meg a dalról készült Arany-köpés elemzést! (zsb)

A magyar rap színtér egyik meghatározó figurája Csató Adorján, aki Funktasztikus néven vált ismertté. A kilencvenes évek végén debütáló művész azóta is folyamatosan megjeleníti alkotásait, és bár néha kisebb-nagyobb szüneteket tart, mindig visszatér, hogy éles kritikával illette a mindennapjainkat körülvevő mérgező rendszereket. Sokan mondják, hogy a rap egy egocentrikus műfaj, ahol a siker és az anyagi javak a hitelesség mércéjévé válnak, de Funktasztikus ezzel szemben nemcsak a saját hangját hallatja, hanem a társadalmi problémákra is fókuszál, ezáltal gazdagítva a magyar zenei palettát.

A Funktasztikus előadói személyisége nem pusztán az egóra épít, hanem inkább a körülötte lévő valóság mélyebb rétegeit tárja fel. Szövegei gyakran egyfajta tükörként szolgálnak, amely reflektál a társadalmi problémákra, így nem meglepő, hogy dalai nem mindig a legfényesebb érzelmeket közvetítik. A "Molylepke" című szám sem a vidámságot hirdeti, hanem inkább a rideg valóság kegyetlen elemzését nyújtja, fókuszálva olyan, a társadalmat alattomosan felemésztő jelenségekre, mint a drogfüggőség és a prostitúció. A dal narrátora két, egymásra épülő történetet mesél el, amelyek keretbe foglalják az eseményeket. A párbeszédek mentén kibontakozó epizódok – egy droghasználó, aki ellopja az édesanyja megtakarított pénzét és nyakláncát, valamint egy strici, aki fenyegeti a kiszolgáltatott prostituáltat – az emberi méltóság fokozatos elvesztését ábrázolják. A költői képek és a jól megkomponált rímek segítségével hatásosan mutatják be ezt a lealjasulás folyamatát, amely rávilágít a társadalmi problémák sötét oldalaira.

"Te is lehetnél, vagy éppen én / A fény lángra lobbantja szárnyainkat, / Az a porral borított, lépcsőházban álló lámpabura / Börtönében kapálózó molylepke"

Az empátia a refrénben kap igazán hangot. A bemutatott alakokat nem távolítja el magától a beszélő, sőt azt sem engedi, hogy a befogadó felülről, távolságtartással nézzen rájuk. A lámpabura fénykörében vergődő lepke alakja lángoló szárnyával megidézheti Ikaroszt, aki a hübrisz bűnébe esett, de jól eltalált képe lehet a fény felé kilátástalanul, az élete árán törekvő embernek is. (zsb)

A hazai alternatív zenei színtéren a Galaxisok különösen hitelesen tükrözi a huszonévesek és harmincasok dilemmáit. Korai munkáikban olyanokhoz és olyanoknak szólnak, akiknek látszólag minden adott a boldogsághoz, mégis folyamatosan elégedetlenséggel és szorongással küzdenek. Valószínű, hogy Szabó Benedek nem feltétlenül örül annak, hogy a zenekar legismertebb dalát választottuk ki a listánkra; hiszen a koncertek során már nem szívesen játszanak a közönség által kedvelt slágereket. Ennek ellenére nem tudtuk figyelmen kívül hagyni ezt a számot, mert remekül megragadja azt az életérzést, ami sok fiatal számára ismerős.

A Galaxisok második lemeze, a Legszebb éveink, kiemelkedő dalával találkozhatunk Szabó Benedek életművében. A bajai származású művész 2010-ben költözött a főváros szívébe, és bár a városi élet kihívásai eleinte még távolinak tűntek, öt év elteltével már a dalban is megjelenik ez a tapasztalat. A videóklipben Benedek egy taxi hátsó ülésén filozofál a mindennapok megszokott ritmusáról: „Felkelünk / Dolgozunk / Berúgunk / Lefekszünk / Felkelünk megint.” Ebből a monotonitásból születik a felismerés, hogy talán tényleg ennyire egyszerű az élet, és hogy „ezek a legszebb éveink”. A dal üzenete különösen rezonál azokra, akik már megtapasztalták a hirtelen jövő felismerést: amikor mások látszólag könnyedén elérik azt, amit ők csak hosszú küzdelmek árán képesek megvalósítani. Szabó Benedek szavaival élve: „Annyira utálom, amikor / Felteszem valamire az életem / Aztán jön valaki és megcsinálja sokkal jobban csak / úgy mellékesen.” Érdemes meghallgatni a dalhoz tartozó Arany-köpés részt is, amely még inkább elmélyíti a gondolatokat. (ta)

A több néven is futó rapper Gegeként 2015-ben jelentette meg első önálló albumát Borító címmel, majd 2021-től kezdődően Lusta Gerivel összeállva 6363 néven folytatta pályafutását, és az élő zenekarba terebélyesedő projekt is az utóbbi brandet vitte tovább. Gege a kezedektől rendkívül termékeny, az életmű már most alig-alig átlátható, hiszen számos albuma mellett a hazai hipop szinte minden számottevő figurájával van közreműködése, és újabban egyéb műfajú featekben is felbukkan a neve.

Ez a sokszínű szövegvilág egy különleges elegyet alkot a rétegzett intellektuális tartalom és a füstös utcák hangulatának kombinációjából, ahol mindkét dimenzió képviselői felfedezhetik a számukra ismerős ízeket és élményeket. Talán még új érkezők is feltűnnek, belevetve magukat az egyik vagy másik stílus tengerébe. Gege természetes magabiztossággal válogat a klasszikus irodalmi örökség és a magyar rap hagyományai között, ügyelve arra, hogy amit felhasznál, az végül az ő saját, egyedi világába olvadjon. A ritmus- és nyelvjátékok nem csupán alkalmi robbanások a számokban: minden egyes dal igazi tűzijáték, amely nem csupán véletlenszerű sorokból vagy négyesekből áll, hanem szerves egésszé formálódik, akár a műfaj határvonalain belül, akár a beszélő belső világában, akár a környezeti miliő által teremtett drámai helyzetekben.

Bár bőven tudtunk volna válogatni a listára Gege kevésbé irodalmi megszólalásaiból is, a Külvárosi éj talán inkább az előadó bölcsész arcélét erősíti.

"Csak körbenézek, alig van fény odaát, / de a hold épp a járdára ejti Ariadné fonalát, / s mint Thészeuszka követem, bár inkább csak rímbolygok. / Az éjben úszva összegabalyodnak bolygó kisbolygók. / Így nem ereszt a belváros olajat. / Itt az ablakok épp elpusztuló szentjánosbogarak."

A József Attila-versek hatása egyértelműen érezhető a 2015-ös dalban, amelyben a lírai mélységek és a telepi mindennapok kontrasztja köszön vissza. Az alkotásban a sötétség és a fény, a várakozás és a köszöntés ellentéte egyaránt megjelenik: „Minden este várom a csillagok érkezését, / s az égen szétszóródó krómfestékfoltokra köszönök.” Itt a városi lét és a költői érzékenység találkozik, egyedi hangulatot teremtve, amelyben a szürke hétköznapok és a költői víziók összefonódnak.

József Attila külvárosi tájleírásai még ma is friss és újszerű hatást gyakorolnak ránk, azonban ez a gondolatmenet a látomásos tájköltészet 21. századi, izgalmas élményvilágát tárja elénk. Az őszinte és mély érzelmekkel átszőtt tájképek új dimenziókat nyitnak meg, amelyek a modern lélek sokszínűségével és komplexitásával rezonálnak.